Beszélgetés - újságcikk

Anoni Mara írta: Drágaságaim, újra itt vagyok, kicsit álmosan még, és fáradtan, de végre arra is volt időm, hogy elolvassam, amiket a távollétemben írtatok! A műsort én is csak tegnap tudtam meghallgatni, csak annyit tudtam, hogy nem vágták ki a coming outot, mert attól nagyon féltem.
Kiscsillag, ne butáskodj, fantasztikus voltál te is, le is ment szinte vágatlanul, amiket mondtál! Most vágni kellett, és nyilván egyszerűbb volt kettő interjút választani, mint hármat összekaszabolni. Ami a képzésen történteket illeti, felháborító, és nagyon sajnálom, hogy nem volt erőd elküldeni őket a büdös fenébe. Ilyenkor ez a legrosszabb szerintem.
Pont tegnap voltam egy olyan helyzetben, amikor el kellett küldenem egy pár embert melegebb éghajlatra (egészen más okok miatt), és meg tudtam tenni, és ez nagyon jó érzés volt. Nekem ebben nagyon nagy segítség az antidepresszáns, mert egyrészt tudom, hogy amikor azt érzem, hogy pofáznom kell, akkor az tényleg jogos, másrészt nem ragadtatom el magam annyira, hogy olyat mondjak, amit aztán megbánok. Remélem, ha legközelebb ilyen történik veled, már felkészültebb leszel.

Május, annyira örülök, hogy megint írtál ide!!!
Én meg vagyok győződve róla, hogy nem lehet ezen túl lenni, és nem is kell. Hozzánk tartozik, akarjuk vagy nem, ez már csak így marad. Felesleges és hiábavaló ebbe energiákat ölni, inkább arra kell koncentrálni, hogyan lehet együtt élni vele.

Örülök, hogy visszatértél drága Mara, hiányoztál!
Jólesik a biztatásod és a Többieké is, akik kimondva vagy kimondatlanul tették. Csak egy pillanat volt a mélypont, azon pedig sokat gondolkodok, hogy vajon mire készít a jóisten, hogy ilyen élethelyzeteket ad, amit a férfi osztálytársakkal megtapasztaltam. Azóta is adódott már hasonló, más közegben. Talán azt kell most tanulnom, hogy mikor van az ide a beszédnek és mikor a hallgatásnak? ???
A lényeg szerintem, hogy az a sok kis lépés, amiket külön-külön teszünk a honlapon vagy azon kívül, láthatóan vagy láthatatlanul, hallhatóan vagy csöndesen, önmagunkért vagy a társadalomért az összeadódva mérföldköveket jelent mindannyiunk számára, akik szeretnénk, hogy megoldódjon az egyénnek és az emberiségnek ez a szörnyű drámája.

Egy ismerősöm, aki szintén áldozat, azt mondta, ő azt csinálja, ami neki "kényelmes". Nekem tetszik ez a megközelítés. Ha úgy érzed, azzal teszel jót magadnak, hogy hallgatsz, hát hallgass. Ha úgy érzed, hogy jó most kiborítani a bilit, akkor tedd azt. Annyi ideig próbáltunk megfelelni különféle elvárásoknak. Feleljünk meg most ennek a "kényelmi" szempontnak. Persze tudom, hogy nem ilyen egyszerű ez mindig, és van, hogy hiába szeretne az ember asztalt borogatni, nem megy. De akkor is azt hiszem, ez a "nekem így jó", egyfajta önző szempont megtanulása nagyon fontos lépés nekünk.

Ezzel teljesen egyetértek, csupán az nehezíti a dolgot, ha magam sem tudom mit szeretnék.....