A statisztikák, a történetek még jobban elkeserítenek. Hogy történhet ennyi szörnyűség a világban? 12 éves voltam, amikor elkezdődött az egész. Sokat jártunk vidékre anyukám akkori férjének/nevelőapámnak (aki azóta már nem él) szüleihez. Már másfél éve ismertem őket, tudtam, hogy az apjának vannak problémái az alkohollal, de azelőtt nem történt semmi, vagyis nem emlékszem.

Pénteken lementünk hozzájuk hárman, én pedig ott aludtam. Aznap este vettem észre, hogy simogat a mellemnél, meg fogdossa a fenekemet. Régebben is néztünk egy párszor filmet, de akkor elkezdett a lábam közé nyúlkálni. Anyukámék elmentek, én ott maradtam, mondták, biztos jót fog tenni egy kis környezetváltozás.Másnap folytatta a tapogatást,szájon csókolt, meg gusztustalan dolgokat mondott, például hogy segít az öltözködésnél. Aztán délután a felesége átment a szomszédba a barátnőihez, én egyedül voltam az egyik szobában. Akkor bejött, elkezdett megint simogatni, pontosan már nem emlékszem mindenre, csak arra, hogy levetkőzött, meg nekem is "segített" levenni a ruhát, nem fogtam teljesen fel a történteket, ezért nem csináltam semmit, aztán a falhoz szorított, és megerőszakolt.. Utána nem emlékszem a pontos részletekre, csak arra, hogy borzalmasan hányingerem volt. Másnap folytatta a simogatást, a többi dolog homályos. Aztán hazamentünk, amíg tartott az iskola csak néhányszor találkoztunk,akkor mindig csinált valami kisebb dolgot, amikor anyukám férje meghalt, még a temetésen is egyszer taperolt...

Nagyon jóban voltam akkor az egyik tanárommal, neki kezdtem mesélni róla, de csak a fogdosásról meséltem, de abból is baj lett, behívták anyukámat, kicsit mintha kételkedett volna, de idővel sikerült meggyőznöm, hogy már nem csinálja nem akartam még ezzel is terhelni. A szülőkkel tartottuk a kapcsolatot, támogatni kellett őket, főleg az anyukát. Aztán nyáron többször is kint aludtam az ő kérésükre, azt mondták,olyan,mintha a unokájuk lennék,és én sem mertem elmondani, hogy még mindig "piszkál" Amikor ott voltam, szinte mindig talált alkalmat, hogy hosszabb időre kettesben maradjunk, és olyankor mindig megerőszakolt, volt amikor a saját ágyukban csináltuk... Nem emlékszem, de azt hiszem, nem is védekezett... Egyes képek homályosak, de több undorító dolgot is csináltunk, azt nem részletezném... Aztán ahogy vége lett a nyárnak, anyukám új társat talált, már nem jártunk ki annyit, és véget ért ez az egész, én pedig nem beszéltem róla...

Akkor mentem 7.-be, teljesen úgy éreztem, hogy túl vagyok rajta, el akartam felejteni, aztán kezdődtek a rémálmok, egyre rosszabbul lettem fizikailag is. Elkezdtem járni pszichológushoz, akit nagyon megszerettem, de neki is csak egy évvel később kezdtem mesélni róla, először nem sokat mondtam, csak akkor mertem, amikor már meghalt "ő" is, nem akartam, hogy más megtudja...

Párkapcsolatot elképzelni sem tudok, nem ülök/állok sehol férfiak mellé, már a gondolattól is félek, hogy hozzám érjenek...