szerző:
Tetszett a cikk?

A gyermekkori szexuális abúzus sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, csak nem szeretünk beszélni róla – tARThatatlan címmel nyílt kiállítás a Három Hét Galériában.

Az UNICEF segítségével kiállított fotók boldog gyermekeket ábrázolnak – alattuk koromfekete táblákon az elkövetők mondatai:

"Csak rosszat álmodtál…!" (Levetkőztetve arra ébredtem éjjel, hogy az apám meztelenül az ágyhoz szorít. 8 éves lehettem, amikor először megtette…)

"Nem mondhatod el anyának! Ha elmondod, soha többé nem fog szeretni!" (5 éves voltam)

"Ezt szeretik a kislányok. Az én kislányommal is ilyet szoktunk játszani. Látod, milyen jó?" (6 éves voltam)

Szavak, melyek beleégtek az áldozatok tudatába, és a mai napig kísérik őket. (Ehhez hasonló, megrázó mondatok sokaságát gyűjtötte össze a Beszélj róla oldal.)

A képaláírásokról a fotókra pillantva kellemetlen szorongás támad a látogatóban. A kiállítás szervezői ezzel a kontraszttal igyekeznek ábrázolni, hogy egy látszólag boldog gyermekkor mögött ilyen jellegű, fájdalmas drámák is meghúzódhatnak. Honlapjukon már 290 történet bizonyítja, hogy méltatlanul mellőzött, de számtalan családban előforduló probléma a gyermekek szexuális bántalmazása.

"Ha egy ilyen 40 évvel ezelőtt kiderül egy kis faluban, az legalább olyan teher, mint őrizni a titkot"

Nemzetközi statisztikák szerint minden 6.-7. lányt és minden 10. fiút bántalmaznak szexuálisan 18 éves kora előtt. Az esetek döntő többségében az elkövető családtag, nevelőszülő, apa, nagyszülő. A látencia óriási, itthon tavaly 156 esetben indult nyomozás gyermekek szexuális bántalmazása miatt. A bántalmazott kisgyerekek gyakran magukat hibáztatják a történtekért, sokan csak felnőtt korukban mesélik el, mi történt velük, a feldolgozás évtizedekig tarthat.

„A honlapot 2013 tavaszán indítottuk el, a kiinduló pontot egy abban az évben megjelent könyv, Anoni Mara Bűn vagy bűnhődés című tényregénye adta. Bár álnéven, de elsőként írta meg valaki Magyarországon teljesen őszintén a történetét. Azt tapasztaltuk, hogy amikor az ember erről kezd el beszélni, a legtöbben elfordulnak, elzárkóznak a téma elől: a gyermek és a szex szót nem bírják egy mondatban hallani – és valóban nem is természetes” – mondja Pócs Balázs, újságíró, a beszeljrola.hu egyik alapító tagja.

A honlapnak 3 fő funkciója van: az áldozatok történeteket, de akár egy-egy mondatot is beküldhetnek, illetve tapasztalatot cserélhetnek a fórumon: az oldal a szélesebb közvéleménynek is szól, gyakran regisztrálnak és írnak olyan emberek is, akiket nem bántalmaztak, virtuális jelenlétükkel és írásaikkal azonban támogató környezetet biztosítanak az áldozatok számára.

A programot gondozó Anoni Mara Társaság szerint nagyon sok közös pont van a történetek között, tulajdonképpen párhuzamos poklok ezek a tragédiák, életutak: „Győrfi Anna pszichológus (a Bűn vagy bűnhődés című kötet utószavának írója) mondta, hogy mikor gyermekkori szexuális bántalmazás történik, akkor felborul a világ rendje, mert a világ rendje az lenne, hogy a felnőttek vigyázzanak a gyerekekre. Folyamatosan szervezünk kísérő rendezvényeket, a Centrál Színházban szerveztünk maratoni felolvasó estet, ahol délután hattól éjfélig színészek olvastak fel a honlap történeteiből, és tartottunk kötetlen beszélgetéseket, ahol sok áldozat beszélt meglepő őszinteséggel a vele történtekről. Egy-egy mondat után megfagyott a levegő és olyan csend lett, hogy nem is tudtuk, hogy ki fog először megszólalni”.

"Az orgazmus az egyik, amit a legnehezebb feldolgozni"

"Csak megsimogattam a kislány mellét", "de a gyerek is akarta!" - ilyen és ehhez hasonló érvelésekkel találkozott egy bíró a gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásos tárgyalásokon. Van, hogy a család ellenében kell végigvinni az eljárást, mert az egész família összezár az áldozattal szemben.

Lassú küzdelem ez: az áldozatok gyakran még felnőttként sem merik bevallani a bántalmazást, olyan erős bennük a szégyenérzet, ám a szégyen mellett a lélek szép lassan felemészti önmagát: a titok és a düh elmagányosít, falakat emel. „Amikor a felolvasó estet szerveztük, sokan megírták, hogy részt vesznek rajta – ha nem is szólalnak föl, az ember körülnéz, és tudja, hogy ott vannak. Semmiképp nem szabad erőltetni a dolgot, lehet, hogy legközelebb lesz ereje beszélni róla vagy elolvasni a honlapot. Mindenki a saját tempójában haladhat.” – tették hozzá a szervezők.

A kiállítást kísérő kötetlen beszélgetés szeptember 9-én (pénteken) 18 és 20 óra között lesz a Három Hét Galériában.