Az én történetem 6 évesen kezdődött. A nagybátyám volt az, aki nem sokkal volt idősebb nálam. A mai napig nem tudom, hány éves volt, apámnak féltestvére, apámnál sokkal fiatalabb. Az egyik rokon kislánnyal nyaraltunk nagyszüleimnél, ő nálam idősebb volt. Vele kezdte a nagybátyám, ki tudja, hány éve abuzálta már őt, amikor engem becsalt valami fészerbe, ahol azt mondta, hogy simogatni szeretne "ott alul", és hogy nézzem meg, a rokon kislány is engedi.

És a szoknyája alá nyúlt. A rokon kislány meg csak mosolygott. És engedte. És engem is biztatott, hogy engedjem. A nagybátyám trükkje, mint később kiderült, az volt, hogy a rokon kislányt segítőjeként megnyerje, hogy megígérte neki, hogy őt nem fogja ténylegesen abuzálni, ha segít neki engem becsalogatni. Hogy csak úgy tesz, mintha simogatná, amikor a szoknyája alá nyúl. Ezt úgy tudtam meg pár évre rá, hogy velem is ezt játszotta el, amikor egy másik kislányt nézett ki magának.

Ez pár évig tartott, majd a nagybátyám évekig intézetben volt. Igazából nem tudom, miért, de nem volt egyszerű eset, kínozta az állatokat, nagyon rossz fiú volt. Emlékszem, kitépkedte a legyek szárnyát, a pókok lábát, és arra kényszerített, hogy nézzem végig vele a vergődésüket. Azzal zsarolt, hogy ha nem nézem vele, akkor beárul a nagyszüleimnek, hogy engedtem magam simogatni.

Pár évvel később újra megjelent, valószínűleg kiengedték az intézetből. Akkor már olyan 12 éves lehettem. A nagyszüleim háza amolyan igazi parasztház volt, két szobával, elöl a tisztaszoba. Ott aludtunk mi, a nagybátyám és én. Egy szobában, külön ágyban. Amikor lefeküdtünk aludni, átjött az ágyamba, és erőszakoskodott velem. Minden este. Én kétségbeesetten küzdöttem, téptem a haját, ütöttem, rúgtam, csíptem, haraptam, így nem tudott megerőszakolni. Egyvalamit nem mertem megtenni soha: segítségért kiabálni. Na és elmondani bárkinek is. Nem bíztam abban, hogy bárki, a szüleimet is beleértve, hinne nekem. Attól féltem, engem marasztalnának el. Erre ráerősített, hogy a nagybátyám korábban, az állatkínzásoknál azzal zsarolt, hogy ha elmondom bárkinek, akkor beárul.

Ezek a dolgok minden nyáron megismétlődtek, amíg meg nem nősült. Én akkor lehettem 16 éves. Akkor, ha ott aludtam, ő a feleségével aludt az egyik ágyban, én egyedül a másikban. Egy alkalommal még így is bepróbálkozott, amikor kimentem éjjel a budira. (Tényleg budinak hívták, az a vidéki, pottyantós az udvar végében.) A falhoz szorított és meg akart csókolni. De én közöltem vele, hogy ha azonnal nem enged el, elárulom a feleségének. Azt hiszem, amúgy a felesége éppen akkor terhes volt a első gyerekükkel.

Utána elköltöztek onnan, jó messzire. Egyszer elmentünk hozzájuk pár napra a családommal, ő nagyon kedves volt, látszólag teljesen normális volt a kapcsolatunk. Egyik este, amikor a családom már aludt, de én még lent maradtam az alsó szinten, ő kijött a szobájukból, vizet akart inni. Nem közeledett hozzám, de olyan páni félelem lett úrrá rajtam, hogy szinte moccanni se bírtam. Majd kinyögtem, hogy álmos vagyok, és pánikszerűen menekültem a szobába a férjemhez.

Sajnos azonban itt nem ér véget az én történetem, mert szintén kb. 6 éves koromtól szinte vonzottam az aberráltakat, mutogatós bácsikat, később a járműveken taperolókat. Majd olyan 16 éves koromban egy másik rokonom is megkörnyékezett. Szerencsémre (?) "csak" csókolódzott velem, és egy éjjel besurrant a szobámba, és a merev péniszét nyomkodta a kezembe. Én úgy tettem, mintha aludnék, így egy darabig próbálkozott, aztán kiment. Nem nagyon mert zajt csapni, mert a másik szobában ott aludt a fél rokonság, többek között az ő családja is. Olyan volt a lakásunk, mint egy tömegszállás.

Az abuzálások akkor értek véget az életemben, amikor egyszer a tömött buszon egy férfi nyomult rám, és nálam elszakadt a cérna. Éppen tűsarkú cipő volt a lábamon, amivel ráléptem a lábára, teljes testsúlyommal ránehezedtem, és még jó alaposan forgattam is a lábamat. Hallottam egy halk nyikkanást, de semmi más, meg se mert szólalni. Amikor leszálltam a lábáról, menekült onnan.

Az életem ezek után rendeződni látszott, csak a párkapcsolataim voltak borzalmasak. Az első srác, akivel szexuális viszonyom lett, valójában szelíd erőszakkal tett magáévá. Én nem akartam senkivel szexelni, elmúltam már 19 éves. Együtt jártunk, és ő kijelentette, hogy úgyis az övé leszek. Minden nap ezt mondogatta. Amikor aztán megteremtette ennek a feltételeit is (értsd: egy üres lakást, ahova felvitt), nem ellenkeztem. Feküdtem ott, mint egy darab fa. Undorodtam tőle is, és magamtól is. Ő nagyon lelkes volt, feleségül akart venni. Amikor anyám megtudta, hogy elvesztettem a szüzességemet, nemes egyszerűséggel lekurvázott, apám kontrázott neki, majd azt akarta, menjek feleségül a sráchoz. Szerencsére a srác legalább nem erőszakoskodott, tudomásul vette, hogy kikosaraztam.

Ezek után azonban azt hittem, hogy akivel járok, azzal le is kell feküdnöm. Nem tudom, miből gondoltam ezt. A fiúk mindenesetre természetesnek vették, valószínűleg azt hitték, hogy én is akarom.

Voltak ezenkívül alkalmi kapcsolataim is, de ezek után mocskosnak éreztem magam, és undorodtam a férfitól is, így még ha az akart is volna folytatást, nem voltam hajlandó újra találkozni vele.

Jó ideig frigid voltam, majd egyik kapcsolatomban sikerült elérni az orgazmust. Tudtam, hogy ez nem igazi frigiditás, mert közben rendszeresen végeztem önkielégítést, szinte betegesen, és akkor sikerült orgazmust elérnem.

Nem tudom, hány férfival volt szexuális kapcsolatom, egy idő után abbahagytam a számolgatást. De tény, hogy kurvának éreztem magam. A testemet bármi megkaphatta, de belül mindvégig ürességet éreztem. Utáltam nőnek lenni, amihez az is hozzájárult, hogy apám fiút szeretett volna. Anyám viszont gyereket nem akart, csak miután volt már előtte abortusza, az orvos azt mondta neki, hogy ha engem elvetet, akkor soha többé nem lehet gyereke. megszült, majd mivel nem vihettek az albérletbe, ahol laktak, kiadott egy nőnek, akinél több gyerek is volt. Onnan fél évesen kórházba kerültem, majd anyai nagyanyámhoz. Ő, a nagyapám és az anyai nagybátyám neveltek egy ideig. Nagyon szerettem ott lenni, és bár ők már nem élnek, sajnos, de mindmáig azt a kis vidéki házat tartom igazi otthonomnak. Később a szüleim neveltek.

Anyámnak egyszer említettem, hogy a nagybátyám molesztált, de nem igazán hatotta meg. Azt mondta, hogy őt is akarta, amikor fiatal házasok voltak apámmal. Csak ő meg tudta védeni magát. Akkor már. Azt is elmesélte, hogy 4 évesen megerőszakolta őt egy falubeli fiú. Az egyik nővérét is. Megígértette velem, hogy soha senkinek nem mondom el. Apám tudja, neki elmondta anyám.

Később férjhez mentem, van két gyerekem. Sokat dolgoztam azon, hogy sikerüljön normális életet élni. Csekélyke sikerrel. Elmentem pszichológushoz is, de nem tudtam vele beszélni. Azt javasolta, írjam le. Azt se tudtam. Egyedül próbáltam megoldani a helyzetet, könyveket olvastam, igyekeztem megbocsátani mindenkinek, magamnak is, majd keresztény lettem. Azt hittem, ez segít, de ma már nem vagyok benne biztos. Látszólag minden rendben van, de pl. most, hogy végigolvastam az itteni történeteket, folyamatosan a hányinger kerülgetett. A magam történetét valószínűleg sikerült olyan szépen lenyomni magamban érzelmileg, hogy szenvtelenül tudok írni róla. Évek telnek el, hogy eszembe se jut. Csak közben látszólag minden ok nélkül mindenféle lelki, egészségi problémáim vannak. Csak nemrégiben jutottam arra a felismerésre, hogy talán ez lehet mögötte.