Csoportterápia

karácsony írta: Online vagy élő?

Online engem is érdekelne.

Én legszívesebben élőben mennék... fontos a személyes jelenlét is, annyival többet ad nekünk is, és mi is többet tudunk adni másnak, ha ott van. legalábbis nekem ez a tapasztalatom.

Én sem nagyon hiszek az online terápiában. Persze úgy könnyebb, de azt hiszem, kellenek azok az akadályok ahhoz, hogy az ember haladjon. Bár tudom, skype-on sokan rendelnek, és megoldást jelenthet azoknak, akik pl. egy kis faluban laknak, és nem tudják vállalni az utazgatást.

Amiken én voltam trégingeken, azokon behoztak mindig valamilyen problémát és azt kellett feldolgoznunk. Adott egy biztonságot a későbbi munkánkhoz. Szerintem is az élő vibrál jobban, bár kísérleti szinten engem egy online megvalósulás is érdekelne, vajon az milyen. De igazából a csoportban a csop.vez. lát mindenkit, és mindenki lát bárkit. És van testi kontaktus is, és sok spontenaitás. Amúgy fogalmam sincs milyen lehet egy ilyen specifikus csoport, biztos hasonló elven működnek, csak erőteljesebb érzelmek lehetnek jelen. ?!

Nyugodt nekem is kellett tartanom amúgy csoportfoglalkozásokat, még a főiskolán volt kötelező, de én nem tudtam hiteltelen lenni,mert a szórakozásra mentem rá, az egész elég vidámra sikeredett mindig. Egyszer egy táborban is csináltam, és akik ott voltak, azóta is fel-felemlegetik. Végül is ez nem megjátszás. Szerintem a nevetés gyógyít, és lehet, ezért vagyunk képesek a megnevettetésre is, bár amikor én szerepeltem, nekem a legtöbbször totál véletlenül jöttek ki viccesre a szituációk. Időnként Mrs Beannének érzem magam a saját életemben.

Nekem az a baj, hogy az IRL találkozás teljesen összeegyeztethetetlen a társadalmi szerepvállalásommal, a családommal, a magánéletemmel és bizonyos mértékig a munkámmal is. Nem emlékszem, hogy ki is írta itt a fórumon, de én is csak online tudom ezt az egészet - egyelőre - felvállalni.

Gurthang, az online felvállalás is nagy dolog szerintem, szóval nem egy "csak". Viszont ha ráveszem magam, és esetleg nem csak én egy ilyenre, akkor beszámolunk, hátha segít majd azoknak is, akik nem készek rá. Pár hónappal ezelőtt elképzelhetetlennek tartottam, de azért már döntetlennél áll bennem is a dolog. Nem akarom, hogy a félelmeim győzzenek, én akarok lenni végre én.

karácsony írta: Nem akarom, hogy a félelmeim győzzenek, én akarok lenni végre én.

ez egy gyönyörű mondat... tényleg! Köszi, Karácsony. Azt hiszem, mindannyiunknak ez a célja az életben. A tabuk letétele.
Szerintem nem azért jó az élő csoport, mert ott vigasztaljuk egymást, sőt, az az érzésem, hogy a "vigasztalásnak" igazából egyikőnk sem örülne... viszont jó látni mások folyamatát, erőt ad... s erőt adnak mások nekünk pusztán azzal, hogy jelen vannak, és tudják, mi bajom van.

Kövezzetek meg, de én elsőként biztosan egy online megoldást választanék (ha lenne).
Vidéki vagyok, sajnos semmire sem mennék egy fővárosban működő csoporttal.
Viccesen hangzik, de ha a közelben lenne, akkor oda meg nem mennék el. Egy kisvárosban mindenki ismer mindenkit, valaki mindig valakije valakinek, így nagyjából az első ülés kezdetétől számolva fél napon belül – és ez optimista becslés – mindenki tudná, hogy hova járok. Jó tudom, fel kell vállalni meg miegymás, de azét ennyire soha nem vállalnám fel.

Legyen mind a kettő , mit szóltok? És itt egész biztosan nem fog senki senkit megkövezni , örülünk, ha a kövek inkább legördülnek a vállunkról és a lelkünkről, és végre megkönnyebbülünk
Rákerestem angol nyelvű ilyen témájú honlapokra, és a legtöbb helyen folyamatosan lehet csatlakozni már működő élő és online, ilyen témájú csoportokhoz. Már csak létre kell hozni... s ez mindig a legnehezebb rész.

Én az online terápiától, online csoporttól mindenkit óvnék. Nem lehet tudni, ki csinálja, ki mennyire ért hozzá, kik a többiek, stb. Amennyire hiszek a terápia gyógyító erejében, annyira tudom, hogy egy magát terapeutának kikiáltó sarlatán mennyi kárt tud tenni az emberben. És annak sokkal komolyabb következményei vannak, mint annak, ha a 3. szomszéd megtudja, hogy terápiába jársz.
A rendes csoportterápia szigorú keretek között zajlik, komoly szakmai felkészültséget igényel. Rendszerint kettős vezetéssel csinálják a terapeuták.

Ez, amit itt csinálunk, egy online csoport. Nem véletlenül vannak szabályok, és van nagyon szigorú moderálás. De ez nem terápia. Vannak ugyan terápiás hatásai - erről a legnagyobb örömünkre többen is beszámoltatok már - de azért egy ilyen csoport nem helyettesíti a terápiát. A terápia bonyolult folyamat, amely komoly szakértelmet és tapasztalatot igényel. Úgyhogy nem lehet pikk-pakk összedobni egy ilyen csoportot, Eperke.
De dolgozunk az ügyön, kis türelmet kérünk még tőletek.

Anoni Mara írta: Ez, amit itt csinálunk, egy online csoport. Nem véletlenül vannak szabályok, és van nagyon szigorú moderálás. De ez nem terápia. Vannak ugyan terápiás hatásai - erről a legnagyobb örömünkre többen is beszámoltatok már - de azért egy ilyen csoport nem helyettesíti a terápiát. A terápia bonyolult folyamat, amely komoly szakértelmet és tapasztalatot igényel. Úgyhogy nem lehet pikk-pakk összedobni egy ilyen csoportot, Eperke.
De dolgozunk az ügyön, kis türelmet kérünk még tőletek.

Azt azért nem gondoltam, hogy pikk-pakk össze lehet csapni ilyesmit. Ennyire nem gondoltam tovább a dolgot, mint ahogy Te. Mármint a sarlatános részét.
De azt hiszem, logikus végiggondolás nélkül is vagyok annyira óvatos az emberekkel, hogy nem ugrom rá ilyesmikre. Találkoztam már olyan lehetősséggel is, hogy pszichológus terápiát ajánl e-mailben. ??? Majdnem ugyanannyit kér, mint a rendes, élő találkozókért, és még azt sem tudnám, hogy kivel is levelezek…Még a skype hagyján, de a mail? És akkor még a hatékonyság kérdésénél nem is tartok. Szóval inkább én sem értek egyet magammal, ami az előző hozzászólásomat illeti és dobom a követ magamra.

Vannak sarlatánok! Tapasztalatból mondom, igaza van Marának. Nem szabad csak úgy onlinekodni, én személyesen találkoztam valakivel, aki egy idegbeteg őrült volt, és közben interneten rendel pszichológusként. Nem szeretném leírni a részleteket most inkább.

Bekeveredtem egy csoportfoglalkozásra. Úgy mentem, hogy azt hittem sima órai foglalkozás lesz.
HÁT NEM!
félkörben ülünk. kivagyok tőle. óriási erőfeszítéseket teszek, nem mondom, hogy a maximumot hozom ki magamból, de amit sikerült eddig kipréselni magamból már óriási teljesítménynek éreztem, viszont a visszajelzések azt éreztetik velem, hogy megint furcsa vagyok, furcsán néznek rám, vagy olyan megfigyelően, és rájöttem, hogy miattuk érzem úgy, mintha rám lenne írva valami. ÚGY UNOM!
meg kevésnek is érzem magam, amikor mondok két szót négyet akarnak, mikor négyet mondok legalább hatot.
az viszont érdekes, hogy az első alkalommal nem éreztem ilyen zavartan magam, mintha nem vettem volna észre, hogy épp egy csoportszitu van..
viszont amikor legközelebb mentem, már tudtam, mi vár rám és totál befeszültem, kb. 180 fokos fordulat történt.

Karácsony, ez egy traumafeldolgozó csoport? Vagy csak egy gyakorló csoport valamilyen témában, ahol kis körben meg kell szólalni?
Az, hogy egy más témájú csoportban, olyanokkal, akik nem, vagy nem tudottan sorstársak, nehezen nyílsz meg, szerintem az abszolút természetes.
Ilyenkor lehet igazán megfigyelni, hogy mennyire másként viselkedünk sokszor, pedig már úgy gondoltuk, milyen erő dúl bennünk ...és gyanakvón méregetjük a környezetünket, ki, vajon, mit lát, mit lát rajtam?? Én is gyakran vagyok így. Közben persze, nevemhez híven, kifelé "nyugodtan" mosolygok

Én továbbra is nagyon szeretnék csoportterápiát "magunk között", megfelelő vezetéssel... már gyűlünk hozzá egy páran.
Számomra ez egy első lépés a másokkal való interakció felé.
Mert az egy dolog, hogy én önmagamban már viszonylag elvagyok, és nem csinálok direktbe óriási önsorsrontó hülyeségeket már (talán), de ebben sok egyéni terápia van.
Ám ahhoz, hogy eljussak valamiféle természetesebb állapotba, ahol nem tör rám percenként az, hogy zavarban vagyok, vagy meg akarok felelni, vagy némán "kívülről" megfigyelek - ahhoz szükségem van más gyógyuló társakra - nem tudom miért, de így érzem. Nem akarok magamban lenni (vagy a terapeutával kettesben) már ebben a témában.

Karácsony, nekem nincs csoportban tapasztalatom, azt sem tudom most hirtelen, lenne-e hozzá kedvem, nagyon hiszek a bizalmas és intim terapeuta-páciens kapcsolatban. Azt sem tudom, valami speciális csoportba mentél-e. Viszont azt nem tartom rendkívülinek, hogy "befeszültél", az nem ritka a terápiában. A kérdés inkább az, ki tudsz-e feszülni.